Május 8-án este mutatták be a KAZI-ban Rieder Anna Róza Fehér nyár és Szabó Benedek Üvegharmóniák című verseskötetét. A két szerzővel Zsebők Csaba költő beszélgetett.
Rieder Anna Róza és Szabó Benedek azok közé a fiatal költők közé tartoznak, akiknek tavaly év végén jelent meg első verseskötetük. 2024 tavaszán az Erzsébetvárosi Önkormányzat kezdő, tehetséges költők részére írt ki pályázatot, melyre életkori megkötés nélkül jelentkezhetett bárki, akinek korábban még nem jelent meg verseskötete. A szakmai zsűri – Áfra János, Babiczky Tibor, Borda Réka, Fenyvesi Orsolya, Kemény Zsófia, Kiss Judit Ágnes, Simon Márton és Závada Péter – végül 17 alkotót választott ki, akik közül mindegyik zsűritag két-két nyertest mentorált, segítve a szerkesztési folyamatot. A frisskötetes költők idén februárban már közösen bemutatkoztak a K11 Művészeti és Kulturális Központban, de
Babiczky Tibor mentoráltjai úgy döntöttek, hogy külön is mesélnének költészetükről az olvasóközönségnek.
Szabó életében mindig fontos szerepet töltöttek be a versek. Kezdetben olyan megkerülhetetlen szerzőktől olvasott, mint Pilinszky és Ady, majd a Jövőbemutató című fényképes versantológia szerkesztése során megismerkedett a kortárs szerzőkkel, ez az élmény pedig őt is elindította a költészet útján. ,,Teljesen más megvilágítást kapott, amit a költészetről korábban gondoltam” – fogalmazott, utalva a kortárs versek nyelvezetére.
Rieder már gimnáziumi évei alatt írókörbe járt, amit volt magyartanára, Szabó Ádám vezetett.
Elmesélte, hogy először novellákat írt, versekkel csak később próbálkozott, és többször tartott szünetet az írásban a kezdeti visszautasítások miatt.
Zsebők ezután témaválasztásukról kérdezte a költőket. Szabó önironikusan korszerűtlennek nevezte saját témáit, amelyek között a szerelmes versek, tájleírások és a városi lét pillanatai dominálnak. Költészetének fejlődését elsősorban a nyelvi megformálás módosulásában látja. Úgy véli, az olvasók számára éppen az lehet érdekes, hogyan képes egy ismerős téma új és új formában megszólalni, milyen eltérések vagy hasonlóságok jönnek létre a korábbi művekhez képest. Ugyanakkor
hozzátette, hogy veszélyes lehet tabukat felállítani a költészetben.
„Ha határokat húzunk, azok könnyen elmozdíthatók, akár a teljes cenzúráig is” – figyelmeztetett. Rieder Szabóhoz kapcsolódva kiemelte, hogy az ő esetében is inkább a nyelv az, ami változik. Jelenleg egy olyan anyagon dolgozik, amelyben a prózai és versbetétek kommunikálnak egymással.
Kell-e foglalkoznia közéleti kérdésekkel a költőnek? – tette fel a kérdést Zsebők.
Szabó szerint a költőnek nem szükségszerű feladata a közéleti kérdések tárgyalása,
szerinte a költő maga döntheti el, kíván-e ilyen irányban megszólalni. Saját gyakorlatára utalva hangsúlyozta, hogy nem törekszik kifejezetten társadalmi-politikai témák boncolgatására, de ha ilyen gondolatok születnének benne, nem zárkózna el attól, hogy ezekről is írjon.
Rieder a költészet mellett foglalkozik még kritikai társadalomelmélettel és nőjogi aktivizmussal.
Bár ezek a tapasztalatok időnként megjelennek verseiben, ő sem tekinti feladatának, hogy költészetét a közéleti reflexiók szolgálatába állítsa. A politikai líra tartóssága szerinte azon múlik, hogyan sikerül megragadni a közélet kapcsán felmerülő olyan érzéseket, mint a szorongás és a düh, hiszen az emberek politikai emlékezete rövid, így kérdéses, hogy egy adott vers üzenete évekkel később is érthető marad-e.
Verseik publikálásakor mindketten az alulról építkezés stratégiáját választották. Szabó az online térben kezdett publikálni, először a Nincs online folyóiratnál, majd olyan portálokon, mint a SZIFOnline és a Litera. Ezt követték a nyomtatott formátumú megjelenések többek között a Népszavánál és a Pannon Tükörnél.
Rieder is hasonló ívet járt végig, de őszintén beszélt a pályakezdés nehézségeiről:
volt, hogy egy évet is várnia kellett, mire közölték az egyik versét. Rieder úgy látja, ha a költészetet mesterségként vagy hivatásként értelmezzük, akkor létezik egy elsajátítható tudásanyag, amely fejleszthető, de egy ponton túl már a tehetség és az írás szeretete válik meghatározóvá. Az irodalom képes olyan igazságokat közvetíteni, amelyeket semmi más nem tud megadni a költő számára. ,,Aki ismeri az alkotás örömét, az költő” – fogalmazott Rieder.
Szabó az alkotás lényegét a nyelvi munka finom, aprólékos folyamataiban látja:
a szókeresés és a szöveg szerkesztése számára nemcsak technikai kihívás, hanem művészi tevékenység is. Úgy fogalmazott, hogy aki elmélyülten foglalkozik ezekkel a problémákkal, és valóban fontosnak érzi ezt a munkát, az képes lehet valami olyat létrehozni, aminek értelme és helye van a világban. Szabó számára ez a költészet.
Zsebők ezt követően a költészet különböző formái közötti határvonalakról, kiemelten a slam poetry térnyeréséről kérdezte Szabót és Riedert. Szabó bevallotta, hogy a slam poetry műfajával kevésbé tud azonosulni, mivel ritkábban találkozott kiemelkedő slam szöveggel, mint erős kortárs verssel. Véleménye szerint a két forma annyira eltér egymástól, hogy nincs valódi versengés közöttük, békésen megférnek egymás mellett a kulturális térben. Rieder egyetértett Szabó gondolataival, de értékeli, hogy a slam poetry képes nagy közösséget létrehozni és megmozgatni, sokakat közelebb hozva az irodalomhoz.
A beszélgetés végén átfogó képet kaptunk a két költő egyéb tevékenységeiről is. Rieder pedagógusként, illetve szerkesztőként dolgozik, a versek mellett recenziókat is publikál. Emellett a NANE és a Patent nőjogi egyesületek közös programjában dolgozik aktivistaként, ahol szexedukációval foglalkozik. Szabó jelenleg esztétika mesterszakos hallgató, a költészet mellett fotózással és újságírással foglalkozik.
Szabó szerint hasznos, ha az ember többféle tevékenységet végez.
„Ha egyfajta feladatot kell teljesítenem, rááll az agyam, aztán megszokás lesz belőle” – fogalmazott. Ilyenkor értékesnek érzi, ha van lehetősége valami egészen mással foglalkozni. Számára ez a fotográfiai szakújságírás: egy olyan terület, amely ugyan szintén szövegekkel dolgozik, mégis távol áll a szépírástól. A közönség kérdéseire válaszolva
Rieder első kötete megjelenését fontos és megerősítő élményként élte meg, amire hosszú ideje várt.
Ugyanakkor nem tagadta, hogy e mellé szinte azonnal társult némi bizonytalanság is a következő kötet és a kereskedelmi forgalomban való megjelenés hiánya miatt. Mindezek ellenére számára a legfontosabb mégis az alkotás folyamata marad. „Az írás öröme elviszi a show-t” – foglalta össze.
A nyertes szerzőkről és köteteikről bővebb információ a Hetedik Város Facebook-oldalán és az Erzsébetvárosi Önkormányzat oldalán érhető el.
Fehér nyár x Üvegharmóniák kötetbemutató | 2025. május 8., Budapest, KAZI
A fotókat Pintér István készítette.
